II. Erzsébet királynő 1926. április 21-én született, és alig  huszonhét évesen, 1953. június 2-án koronázták meg. A királynő napjainkban tehát már több mint hetven éve ül a brit trónon. Azon túl, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának királynője, ő a nemzetközösségi királyságok vezetője is, valamint az anglikán egyház feje. 

A történelem folyamán még senki sem viselte nála hosszabb ideig országa koronáját. Sőt a leghosszabb ideje hatalmon lévő uralkodók listáján is az előkelő tizenharmadik, míg a nők közt az első helyet foglalja el (II. Erzsébet brit királynő. In: Wikipédia.). 

Az Egyesült Királyságban az uralkodó halála esetén törvényi előírások határozzák meg a korona öröklési sorrendjét és az utódlás menetét. A közelmúltban azonban egy meglepő hír látott napvilágot, mely szerint II. Erzsébetnek az a szándéka, hogy a trónt kilencvenöt éves korában adja majd át fiának, Károly hercegnek.  

Ha tehát a királynő megéli a kilencvenötödik életévét, egy speciális öröklési tervet kell elfogadtatnia, hiszen a hatályos törvények kizárólag az uralkodó halála esetén szabályozzák az örökösödést. A tervet azonban a királyi udvar nem erősítette meg, vagyis vélhetően még nem született döntés az „öröklési terv” elindításáról.  

Az utódlás tehát azt jelenti, hogy a hatalmon lévő uralkodó halála esetén milyen szabályok mentén követi őt utódja a trónon. Ezek a szabályok és a hozzájuk kapcsolódó szerepek, feladatok, illetve felelősségi körök törvényileg szabályozva vannak és publikusak, jelentős részük pedig az utódlás előtt is meghatározó szerepet játszik. 

Visszavonulás esetén a hatalmon lévő uralkodó valamely ok miatt (például idős kor, egészségi állapot) dönt úgy, hogy lemond a hatalomról az őt követő utód javára. 

Forrás: 4.modul - A közvetlen vezetés átadása: 1. II. Erzsébet Királynő példája